Egy nap, amikor mindenki ad és kap

Egy nap, amikor mindenki ad és kap

Szerző: Suzuki Kupa Sajtó

Fotó: Hajósi ''Hajóka'' Miklós

2013. december 26. 09:03

 

A Mikulásgyárat nem kell bemutatni. Hosszú évek óta, minden évben december hatodikán megnyitja kapuit és a társadalmi szerepvállalásra hívja fel a figyelmet.

A Vöröskereszt adományok gyűjtésével igyekszik segíteni, hogy a szeretet ünnepén azoknak is kerüljön meleg étel az asztalukra, vagy ajándék a karácsonyfa alá, akiknek nélkülük az ünnep nem lenne más, mint a hideg téli napok egyike. A Vöröskereszt azonban nem csak tárgyi ajándékokkal igyekszik reményt adni, hanem álmokkal is. Mert mi is az, ami hajtja az embert? Mibe kapaszkodhat az, akihez nem kegyes a sors? Álmokba. Igen, mert merni kell álmodni. Hisz az álomból erőt lehet meríteni. A Vöröskereszt Budai Régiója életre hívta az S20 Humanitáriánus Racinget, mely név mára összeforrt az autósporttal. Most azonban – ahogy tavaly is – maga a Mikulásgyár döntött úgy, hogy csodát ad olyan gyerekeknek, akik talán álmodni sem mernek bizonyos dolgokról. A kezdeményezésük lényege egyszerű, de még sem nevezhető könnyen megvalósíthatónak. Bár, ez sem igaz. Csupán olyan emberekre – cégekre – van szükség, akik a jó ügy mellé tudnak állni. Idén is sikerült partnereket találni, többek között a Suzuki Swift Kupa is a kezdeményezés mellé állt.

Idén, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek adtak életre szóló emléket (többek között) a Suzuki Swift Kupa három pilótája. A karácsonyra való készülődést megszakítva, a hideg ellenére Tassi Attila (14), Keszthelyi Vivien (13) és Benyó Máté (13) örömmel vállalta, hogy megautóztatja a gyerekeket. Az eseményre arany vasárnap került sor, a helyszínéül, pedig a Kakucsring. A helyszínre érkező külön busz, idén olyan gyerekeket hozott, akik több szempontból is halmozottan hátrányos helyzetűek. Hiperaktív, illetve szellemileg más képességű gyerekek. Olyanok, akik azt átlagos gyerekekhez képest sokkal több, és egyben speciális figyelmet igényelnek. Megérkezésük pillanatától kezdve mindenki számára eltűnt a rettentő hideg – néha szeles – idő, és mintha egy picit melegebb lett volna. Az apróságok egy kis nyarat hoztak a télbe. Amint leszálltak a buszról, fülig érő mosollyal üdvözölték a versenyzőket és a többi résztvevőt. Rövid eligazítás után, pedig kezdetét vette a nagy kaland. A gyerekek, óvatosan közelítették meg az autókat és izgatottan várták, hogy mi fog történi. A Suzukisok, pedig úgy élvezték a „taxizást”, mint kis utasaik.

A csöppségek mellett a fiatal pilóták is új élményekkel gazdagodtak, hisz idáig nem sokat találkozhattak olyan gyerekekkel akik „mások” mint ők. Illetve, Ők is mások, mint mások. A másság, pedig nem valami rossz, vagy pejoratív értelmű a hátrányosság jelzőjét magára aggató jelző. Nem. Egyszerűen a más, az nem olyan, mint a többség. Különleges, tehát nem hétköznapi. A Kakucsringre érkezett gyerekek máshogy kommunikálnak, és kicsit máshogy élik meg a világot. Azonban ma egy picit kinyitották világukat, és megengedték, hogy „mi a mások” belepillantsunk. Megmutatták, hogy milyen is az, ha valaki boldog. Így aztán, Kakucsringen mindenki adott és kapott valamit. A vendégek gazdagabbak lettek egy élménnyel és álmokkal, míg a vendéglátók, pedig rengeteg szeretetet és boldogságot kaptak. Így aztán a program végén, mindenki gazdagon térhetett haza. Mert adni jó.

Szólj hozzá a cikkhez!

 

Közelgő események

.